„Szöcske” hatéves korában néhai Ferencz Jánossal kezdte a jégkorongozást, majd Antal Zsombor tanár-edző irányításával vált jégkorongozóvá, az Csíkszeredai ISK csapatában csapattárs volt Mihály Árpáddal. Szőcs Szabolcs 16 évesen már játszott a felnőttek között, Antal Előd edzőnek köszönhetően tagja volt az 1996/97-es idényben román bajnoki aranyérmet szerző Csíkszeredai Sportklub együttesének. Egy szezonnyi brassói kitérővel több mint másfél évtizeden át szolgálta nevelőegyesületét. A sors iróniája, hogy a nevelőegyesülete éppen abban az évben nyert MOL Ligát, amikor Szőcs a Corona színeiben jégkorongozott, így a magyar bázisú nemzetközi bajnokságból nincs aranyérme. Szőcs Szabolcs nem kevesebb, mint nyolc bajnoki címet szerzett a csíki csapatok színeiben. Continue reading “Szőcs Szabolcs”
1930. szeptember 17-én született Csíkszeredában
Az 1946/47-es jégkorong idényben a Csíkszeredai Sport Club (CSC) tagjaként a Marosvásárhelyen megrendezett országos döntőn mint fiatal tehetséges játékos bontogatta szárnyait. A harmadik helyért vívott küzdelemben a csíki csapat 11:5-re legyőzte a Textila Buhuşi együttesét, és ő egymaga 6 gólt szerzett ezen a mérkőzésen! Incze Gábor mögött második lett a góllövőlistán.
Az IPEIL (Fások) csapatával az 1948-49-es idényben országos bajnoki címet szerzett. Ez volt az első bajnoki cím a csíkszeredai jégkorongsport történetében, és ez volt az eddigi egyedüli csíki bajnokcsapat, amelynek tagjai egytől egyig csíkiak voltak.
Főiskolai tanulmányait 1950 és 1954 között Kolozsváron végezte, ahol a helyi csapat, a Tudomány (Ştiinţa) csapatával az 1953–54-es szezonban országos bajnoki címet szerzett.
1955 Takács István a román válogatott mezében, jobbról
Ebben az évadban is a gólkirályi cím győztese Incze Gábor lett, aki akkor Csíkszereda színeiben játszott. A góllövőlista második helyén újra Takács István végzett.
Az 1955–56-os idényben Császár Ferenccel együtt hazatért Csíkszeredába a város Lendület (Avântul) nevet viselő csapatába.
Az 1956–57-es idényben a csíki csapat újra nevet változtat, Termés (Recolta) lesz. Ezt az évadot bajnokként fejezik be. Takács Istvánnak duplán kijutott a sikerből, hisz a bajnoki címet eldöntő, a fővárosi CCA elleni 2:1-es győztes meccsen gólt lőtt (Takács és dr. Fenke Ferenc voltak a gólszerzők).
Az idény végén megalakul az Akarat (Voinţa), ahová az úgynevezett Fások csapatának színe–javát átigazolták. Ezzel az új csapattal két alkalommal sikerül elhódítani a bajnoki címet (1959-60-ban és 1962-63-ban).
Sportolói karrierjét 1964-ben fejezte be, öt bajnoki címmel büszkélkedhet, négyet Csíkszeredának (1948-49, 1956-57, 1959-60 és 1962-63) egyet pedig egyetemista évei alatt Kolozsvárnak (1953-54) szerzett.
Közel 15 évig volt tagja a román jégkorong-válogatottnak, amellyel számos nemzetközi tornán, világbajnokságon vett részt. Tagja volt az 1951-ben, a brassópojánai Téli Főiskolás Világbajnokságon ezüstérmes romániai válogatottnak.
Eredményes sportpályafutásáért, érdemei nagyrabecsüléséért az országos sportvezetés Érdemes Sportmesteri kitüntetésben részesítette, Csíkszereda város vezetősége pedig 2000-ben az Évszázad Csíki sportolója, 2008-ban pedig Pro Urbe-címet ajándékozott neki.
Tele Simon adatlapja a Dél-Afrikai Köztársaség jégkorong szövetségének honlapjánTele Simon a gólcsászár, 1944-ben
Az Esti Újság 1944 február 8-i számában jelent meg az alábbi interjú, amiben Tele Simon korai időszakába nyerünk betekintést.
A Csíkszeredái Tele Simon beszél a Csíkszeredán eldöntésre kerülő jégkorongbajnokságokról
”Hajrá Bobi” — kiáltás hangozott el legtöbbször az idén a jégkorong- mérkőzéseken. ”Bobi” azaz Tele, a pusztító, vad vihar, a BKE főerössége; aki piros sapkájában cikázik a pályán. A jegeseken kívül nem igen ismerik Teje Simont, a legjobb magyar korongozót, hiszen alig három éve van Magyarországon. Vasárnap a reggeli edzés után kifaggattuk saját magáról és bajnokságáról.
-Tizenegy éves koromban kezdtem el a hokizást – mesélte a középmagas, barnahajú, villogószemű erdélyi fiatalember. – Először szülővárosom, Csíkszereda csapatában játszottam, majd Marosvásárhelyen az ottani ”Mures” csapatban űztem kedvenc sportomat. Itt el is neveztek gólcsászárnak. Két év múlva a kolozsvári ”U” csapathoz kerültem, majd érettségim letétele után a bukaresti telefongyár csapatának, a későbbi „Rapidnak” lettem a középcsatára. Az olaszok, franciák, belgák, szlovákok, hollandok, svájciak ellen játszottam középcsatárt a román válogatottban. Erdély északi részének visszacsatolása után az FTC-hez kerültem és három idényt ott játszottam végig.
– Miért vált meg az FTC-től – vetjük közbe a kérdést.
– Mert a BKE-nél jobb a játék lehetőség és jó partnereim vannak. A jégkorong játék az összjátékon épül fel és egyedül nem nagyon lehet eredményt elérni.
– Mit Szól ahhoz, hogy pont Csíkszeredán, szülővárosában lesznek az országos bajnokságok?
– Végtelenül boldog vagyok. Azt hiszem, remek mérkőzéseket fogunk vívni és a szülővárosom láthatja Magyarország öt legjobb csapatát játszani.
– Ki nyeri a bajnokságot?
– Azt hiszem, hogy a BKE, de ha csak egy kicsit kihagy a csapatunk, máris veszélyes lehet reánk akár Csíkszereda, akár a Marosvásárhely SE. de még a Kassai VSC is beleszólhat. A BBTE mint örök rivális, persze szintén veszélyes ellenfél lesz
Vákár Lajos (Csíkszereda, 1910. szeptember 8. – Csíkszereda, 1993. szeptember 10.) jégkorongozó, edző. Nevéhez fűződik a napjainkban a legnépszerűbb csíkszeredai sportág, a jégkorong meghonosítása a városban.
A legendák szerint 1928-ban a csíkszeredai hokit egy, a Vigadóban vetített filmhíradó indította el, amelyben egy jégkorongmeccset mutattak be, s erre mondta volna Vákár Lajos: „Ilyent mi is tudunk csinálni!”
1931 januárjában alakult meg Csíkszereda városának első jégkorongegyüttese baráti körének kezdeményezésére. 1931 és 1954 között volt a csíkszeredai jégkorongcsapat játékosa, egy megszakítással 1935–37-ben (TCR Bukarest).
1934-es világbajnokságon már a romániai keret tagja volt. A csíki csapat egyik húzójátékosaként 1935-ben Bíró Lászlóval együtt a bukaresti Telefon Klubhoz szerződött. Ebben az időszakban – 1938-as hazatéréséig – sorozatban háromszor nyerte meg a bajnoki címeket csapatával. Eközben az 1935-ös világbajnokság mellett még kétszer képviselte Romániát a különféle világversenyeken.
1941-ben megnyerte a csapatával a magyar vidéki bajnokságot.
1948-49-ben és 1951-52-ben a bajnoki aranyérmet szerző helyi csapat, az IPEIL – Fások tagjaként játszott, ezt követően 1954-ben befejezte sportolói pályafutását, ettől az évtől edzőként és tanácsadóként dolgozott Csíkszeredában.
1933-1947 között több, mint száz alkalommal játszott válogatott mezben, részt vett az 1934, 1935, 1937, 1949 és 1952-es világbajnokságokon.
1993. szeptember 10-én hunyt el, a vasútállomás melletti csíkszeredai régi temetőben helyezték örök nyugalomra. 1999. január 16-án ünnepélyes keretek között a csíkszeredai műjégpálya felvette nevét. A csíki hoki megalakulásának 75. évfordulóján, 2004-ben a róla elnevezett Vákár Lajos Műjégpálya előcsarnokában domborművet lepleztek le. A műalkotást Sárpátki Zoltán csíkszeredai képzőművész készítette.
Születésének 100. évfordulója alkalmából 2010. szeptember 8-án ünnepi megemlékezésre került sor a műjégpálya előcsarnokában.
Mérlege 14 VB szereplés 1961-1977 között, ami alatt több, mint 100 mérkőzésen 40 gólt szerez. Az Olimpiai Játékokon a mérlege 3 részvétel, 17 mérkőzés, 2 gól, 5 gólpassz. Az 1966-os Universiade-n a második helyen végző csapat tagja. Edzőként először a Steaua ificsapatát edzi 1979-től, 1993-tól a válogatott ificsapata is az ő irányítása alá kerül.
Érdemes sportmesteri címet kap 1971-ben. 2024-ben az IIHF döntése alapján megkapta a Richard “Bibi” Torriani díjat és egyúttal bekerült az IIHF Hall of Fame – Hírességek Csarnokába.
