1915. augusztus 11-én született Csíkszeredában Sprencz Pál (Sprencz II. P.) jégkorongozó, edző. Az első mérkőzések egyikén,1932 februárjában megbetegedik a kapus, Dóczy János. Helyette az alig 16 éves, – számunkra id. – Sprencz Pál ugrott be, aki így meséli el az esetet:
A vonatban a szabályzat paragrafusait ismételgettem magamban, és jól megjegyeztem, hogy a megfogott korongot csak hátrafelé dobva szabad játékba hoznom. Hamar meg is volt rá az alkalom, hisz már az első percekben Cantacuzino mellmagasságú lövését elfogtam, hátradobtam, és … gól! Szerencsére Vákár Laji gyorsan kiegyenlített. Másnap a berlini VB-re készülő román válogatottal játszottunk, és 3-2-re nyertünk, jobban ment a védés.
Annyira jobban, hogy ő lett az első, és mindmáig legnagyobb csíki kapuslegenda, 35 éven keresztül őrizte a hálót, és egyszer sem viselt arcvédőt. 1934-ben érettségizett a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban. Több helyen volt tisztviselő, műszaki rajzoló, majd behívták katonának. Az orosz hadifogságból 1947-ben tért haza. Ismét könyvelő, tisztviselő, majd 1960-tól az Olt Kisipari Szövetkezet beszerzési előadója, 1969-től főkönyvelő a Hargita Kisipari Szövetkezetnél. 1975-ben nyugdíjba vonult.
Sportpályafutása során csaknem végig Csíkszeredában játszott, kivétel 1936–38 között, amikor a Bukaresti Telefon Club játékosa volt. Részt vett több világbajnokságon (konkrét adatként az 1937-es világbajnokságon két mérkőzésen állt a kapuban) és Európa-bajnokságon. Legendás kapusnak tartották, aki több mint harmincnégy éven át védett, s mindig álarc nélkül.
1958–68 között a csíkszeredai Akarat, majd Lendület jégkorongcsapatának, 1961–65 között a román válogatottnak is edzője.
Karrierjét játékos-edzőként fejezte be, az ő vezetésével nyerte a csíkszeredai csapat a negyedik és ötödik bajnoki címét, 1959-60-ban és 1962-63-ban. Egyben az egyik legnépesebb csíki hokis-dinasztia megalapítóját is tisztelhetjük benne.
1993. február 15-én hunyt el Csíkszeredában.